A Meglepetések: Elhízás, Fáradékonyság, Letargia

Eleinte minden rendben is ment: néhány héten belül eltűnt a nyakamról a dudor, lényegesen lassult a szívverésem (40-et vert percenként), és az általános közérzetemen is érezhető volt a javulás. Aztán úgy a második hónap tájékán jöttek ám a meglepetések. Az elhízas: 55 kilórol fölugrott a súlyom 62-re. Azt tudtam hogy valamennyi súlygyarapodásra számítanom kell, mint az alulműködő pajzsmirigy egyik tünete, de ez azért túl sok volt túl gyorsan. Be is iratkoztam gyorsan fitness terembe, hogy valamit tegyek ez ellen. Legnagyobb meglepetésemre a futás, amivel azelőtt is probálkoztam, nem fullasztott ki teljesen. Simán bírtam levegőt venni meg akkor is ha maximum tempóban futottam. A radioaktív kezelés előtt is probálkoztam futással, mindig is aktív életet éltem, de korábban valahogy mindig meg kellett állnom légszomj és rettentően magas pulzusszám miatt. A futógépekbe épített pulzusmérő segítségével ellenőrizhettem ahgy minden egyes futás alkalmával 200 fölé ment, gyakran a 210-et is elérte, amikor a maximum pulzus 190 lehet (220-életkor 30=190). De hát mit tudtam én akkor...Most már soha nem megy 180 fölé a pulzusom, pedig sokkal gyorsabban és többet futok.

Szóval a súlygyarapodas gyakori fitness foglalkozásokra és kemény edzésekre kényszerített, de a tudat, hogy birok futni és egyáltalán sportolni anélkul, hogy az ájulás környékezne, egészen felvillanyozott. Olyan rohamosan fejlődtem, hogy el is határoztam, lefutom a maratont. Itt New York-ban minden év novemberében van a maratoni futóverseny, és ezt látva, a megújult egészségem tudatában, elhatároztam, hogy én is lefutom jövőre. Ez volt 2006 őszén, a rákövetkező januárban, tehát 3 hónap alatt, egy internetes edzéstervet követve, már a fel maratoni távnál tartottam, ami több mint 21 km. Igaz hogy két órába tellett, de sikerült a felet megcsinálnom. Még azért hátra van a teljes távra való felkészülés, de ezelőtt meg a fele is lehetetlennek tűnt.

A sok edzés és futás azonban sajnos nem segített a súlyom visszaállításában, igaz hogy az erőnlétem és állóképességem sokat javult, de még azóta is 60 kiló vagyok. Viszont megszűnt az állandó izzadásom, a szívzörejem, az állandó idegesség és türelmetlenség érzet, az irritáltság, és sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb vagyok.

Hypothyroidism - Pajzsmirigy Alulműködés

Amint említettem, a radioaktív kezelés után úgy két hónappal teljesen eltűnt a nyakamról a dudor. Ez is azt mutatta, hogy a kezelés sikeres volt. De amire nem számítottam, az az állandó fáradtság érzet volt. Ugye a radioaktív kezelés hatására a pajzsmirigy funkciója teljesen leállt, tehát most alulműködési tünetekkel kellett számolnom, aminek egyik jele volt a súlygyarapodás is. Sajnos ezzel együtt járt meg az állandó letargikus érzés, de a legrosszabb volt a folytonos álmosság. Mivel esténként dolgoztam, reggel 10-ig aludtam, aztán ébredés után 1-2 órával már vissza is kellett feküdnöm aludni, mert ragadtak le a szemeim, majd délután 2 körül újra ágyba kívánkoztam. Egyszerűen nem bírtam ébren maradni. Mindig úgy néztem ki mint aki másnapos, a szemeim karikásak voltak, az arcom fel volt puffadva, és nem bírtam összpontosítani. A körülöttem levők egyfolytában kérdezgették, hogy fáradt vagyok-e. Nem aludtál, bulizni voltál? - meg hasonlókat. A végén már nem bírtam tovább és kifakadtam, hogy hagyjanak engem békében, nem jószántamból nézek ki úgy mint a mosott rongy, és akár hiszik akár nem, pont olyan rosszul is érzem magam, mint amilyen rosszul kinézek. Erre többet nem zaklattak.

Végre letelt a három hónap, és mehettem vissza az orvoshoz. A specialista akinél korébban voltam el lett küldve a kórházból, mert sok beteg panaszkodott rá, hogy kiállhatatlanul viselkedett velük, annak ellenére hogy tényleg jó szakember. Az általános orvosom megnyugtatott, hogy innen már ő is tudja a további kezelésemet irányítani. A vérvétel eredménye igazolta a feltevésünket újra, a pajzsmirigyem nem termel szinte semmi T3-at és T4-et, ezért az életem végéig tartó ezen hormonokat pótló kezelés innentől ünnepélyesen kezdetet veheti. Ez lehet, hogy egy kicsit súlyosan hangzik, talán sokaknak nem egyszerű ezt pszichésen feldolgozni, de higgyék el, ez nagyon kicsi áldozat az egészség érdekében. Egy kis darab zöld gyógyszer, és minden úgy működik mintha mi sem történt volna.

A Csodálatos Synthroid

Az első próbálkozásra 25 mcg Synthroid-ot (ami egy fajta Levothyroxine)írt fel a doktornő, és elmagyarázta, sőt meg a nagy medicina könyvében is megmutatta, hogy hogyan is néz ki a tabletta, mert innentől kezdve csakis ezt az egy márkát szedhetem. Nagyon fontos hogy ezt betartsam, és betartassam a gyógyszerészekkel és orvosokkal is, ha netalántán valamelyikőjük nem figyelne oda amikor felírja vagy kiadja. Meg szerencse, hogy ezt a lelkemre kötötte, mert pont egy hónappal ezelőtt a gyógyszertárban másik márkájú Synthroid-ot akartak nekem ideadni, hosszúkás formájút a megszokott kerek helyett. Szaladtam is vissza, hogy tévedés történt, amit azonnal korrigáltak is. Én ezzel nem viccelek, nem akarom megint azt a letargikus vagy éppen izzadós érzést visszahozni amit egyszer már elkönyveltem és lezártam mint múlt egy kellemetlen epizodját.

A 25-ös itt a legkisebb adag, amit felírnak első próbálkozásra, merthogy próbáljak a legkisebb hatásos mennyiséget eltalálni, és ez az adag minden páciensnél más és más lehet. Egy hónap múlva megint vérvétel és vizit. Lehet hogy csak bebeszéltem magamnak, de szinte 3-4 nap alatt jobban reztem magam. Már nem akartam egyfolytában aludni, éber voltam és nem sírtam el magam minden percben az önsajnálattól. Egyszóval a közérzetem hatalmas fordulatot vett, pozitív irányban. Úgy gondoltam, hogy végre meggyógyultam, már csak le kellene fogyni, és akkor minden olyan lenne, mint 3 évvel ezelőtt volt, mielőtt a problémáim elkezdődtek. Igaz, még ma sem tudom pontosan, hogy mikor is kezdődött a pajzsmirigy túltengésem, csak régi fényképeken a nyakamon lévő dudort vizsgálgatva próbalok találgatni. Mindenesetre az biztos, hogy legalább 3-4 évig szenvedhettem pajzsmirigy túlműködésben anélkül, hogy fogalmam lett volna róla.