Basedow-kór ( Graves' Disease)

Ez is történt. A következő orvos akihez elmentem, még nem a specialista, megnézte a véreredményeimet, meghallgatta szívemet - ami mindig is gyanúsan sokat vert, 110-et percenként ülő helyzetben - és beutalt egy szcintigráfiai vizsgálatra, valamint felírt 10 mg-os Propranolol-t is ami a szívfrekvenciámat volt hivatott lassítani. Egy nappal az ultrahang előtt bevetettek velem egy radioizotópot tartalmazó pirulát, ami elszínezve a pajzsmirigyet lehetővé teszi tényleges méretének megallapítását. Mint utólag kiderült, az enyém 80 grammos volt. A vizsgálat maga fél óráig tartott, és abból állt, hogy mozdulatlanul kellett feküdnöm egy hatalmas gép alatt ami fotókat készített a pajzsmirigyemről 10 percig balra nézve, 10-ig előre, majd 10-ig jobbra. Tehát ez a része is fajdalommentesen zajlott. Nagy megkönnyebbülésemre eddig még nem volt szó sem a rákosság lehetőségéről, amit én persze nyilvánvalónak tartottam magamban. Amilyen szerencsém van...Akkor aztán műtét, kemoterápia, meg persze meg is halhatok. Most már tudom, hogy ez butaság volt, de hát mindig a legrosszabbra gondol az ember amikor ismeretlen betegséggel áll szemben.

A szcintigráfia eredményével aztán végre elmehettem az endokrinológushoz. Amikor újabb izgalmakra okot adó sürgősségi beutalóval végre eljutottam hozzá, rám nézett, közölte, hgy Basedow (Graves)-kór-ban szenvedek, és azt is hozzáfűzte, hogy két lehetséges kezelési módja van. Vagy megpróbal gyógyszerekkel helyreállítani, ami talán sikeres lesz, talán nem, de véleménye szerint az eredményesség csak ideig óráig fog tartani. Aztán meg úgyis a második lehetőséghez kell folyamodni, szóval ő eleve azzal kezdene, de a döntés az én kezemben van. Ezzel magamra hagyott gondolkozni. Műtétről, rákról, halálos kórokról, de még csak szövettani vizsgálatról sem volt eddig szó. Ez eddig jó hír.

Volt még két másik orvos is velem a szobában, jobban mondva gyakorló orvosok voltak, akik látva tanácstalanságomat vigasztalni probáltak. Kérdeztem tőlük mit csinálnának a helyemben, erre mondtak hogy az orvos által javasolt második, de drasztikusabb megoldást választanák. A hezitacióm oka az volt, hogy ez a kezelés pajzsmirigyem, és annak funkciójának részleges, vagy teljes elpusztítását jelenti. Ennek következménye pedig alulműködő pajzsmirigy (hypothyroidism) lesz, ami pontosan az ellentéte a mostani betegségemnek. Aztán mégis emellett döntöttem, mindenki nagy megelégedésére.

Radiojód Kezelés

Néhány nap múlva aztán megjelentem újra azon a helyen ahol az szcintigráfiai vizsgálaton voltam, ezúttal radiojód kezelés céljából. Először is egy nagy halom papírt tettek elém aláírásra. Ezt követően néhány orvos és asszisztens jelenlétében bevetettek velem egy kis tablettát, ami gyanúsan biztonságosan volt becsomagolva, legalábbis mintha valami James Bond film kelléke lett volna. A kis, 100 MICU/GM-mos I 131 tablettát, amiről aztán kiderült, hogy 131-es tömegszámú sugárzó jódot tartalmaz, gyorsan le is nyeltem, aztán jöttek a figyelmeztetések. Ez egy rádioaktív anyag - ez magyarázza a csomagolást - ami körülbelül 5 nap alatt fog kiürülni a szervezetemből. Addig nem használhatok evőeszközöket, tányérokat, poharakat stb. amit más is használ, legyen minden egyszerhasználatos - ez mind nagyon fontos. Nem aludhatok egy ágyban senkivel, de még egy szobában sem, így hát szegény kis férjem leszorult a padlóra. A WC-t legalább kétszer kell lehúznom magam után, és egyáltalán, kerüljem az emberekkel, különösen a gyermekekkel és terhes nőkkel való érintkezést. Ez még nem volt olyan nagy ár a gyógyulásomat tekintve, főleg, hogy ebből fakadóan 5 nap kényszerszabadságot is kaptam. A következő vizitem három hónappal későbbre volt esedékes, amikor is megint vérvétel, majd egy hétre rá a specialistával való találkozás következik majd. Ezzel haza is küldtek gyógyulni. A fájdalmas vizsgálatok és kezelések továbbra is csak az én agyrémeim maradtak.