Basedow-kór ( Graves' Disease)
Ez is történt. A következő orvos akihez elmentem, még nem a specialista, megnézte a véreredményeimet, meghallgatta szívemet - ami mindig is gyanúsan sokat vert, 110-et percenként ülő helyzetben - és beutalt egy szcintigráfiai vizsgálatra, valamint felírt 10 mg-os Propranolol-t is ami a szívfrekvenciámat volt hivatott lassítani. Egy nappal az ultrahang előtt bevetettek velem egy radioizotópot tartalmazó pirulát, ami elszínezve a pajzsmirigyet lehetővé teszi tényleges méretének megallapítását. Mint utólag kiderült, az enyém 80 grammos volt. A vizsgálat maga fél óráig tartott, és abból állt, hogy mozdulatlanul kellett feküdnöm egy hatalmas gép alatt ami fotókat készített a pajzsmirigyemről 10 percig balra nézve, 10-ig előre, majd 10-ig jobbra. Tehát ez a része is fajdalommentesen zajlott. Nagy megkönnyebbülésemre eddig még nem volt szó sem a rákosság lehetőségéről, amit én persze nyilvánvalónak tartottam magamban. Amilyen szerencsém van...Akkor aztán műtét, kemoterápia, meg persze meg is halhatok. Most már tudom, hogy ez butaság volt, de hát mindig a legrosszabbra gondol az ember amikor ismeretlen betegséggel áll szemben.
A szcintigráfia eredményével aztán végre elmehettem az endokrinológushoz. Amikor újabb izgalmakra okot adó sürgősségi beutalóval végre eljutottam hozzá, rám nézett, közölte, hgy Basedow (Graves)-kór-ban szenvedek, és azt is hozzáfűzte, hogy két lehetséges kezelési módja van. Vagy megpróbal gyógyszerekkel helyreállítani, ami talán sikeres lesz, talán nem, de véleménye szerint az eredményesség csak ideig óráig fog tartani. Aztán meg úgyis a második lehetőséghez kell folyamodni, szóval ő eleve azzal kezdene, de a döntés az én kezemben van. Ezzel magamra hagyott gondolkozni. Műtétről, rákról, halálos kórokról, de még csak szövettani vizsgálatról sem volt eddig szó. Ez eddig jó hír.
Volt még két másik orvos is velem a szobában, jobban mondva gyakorló orvosok voltak, akik látva tanácstalanságomat vigasztalni probáltak. Kérdeztem tőlük mit csinálnának a helyemben, erre mondtak hogy az orvos által javasolt második, de drasztikusabb megoldást választanák. A hezitacióm oka az volt, hogy ez a kezelés pajzsmirigyem, és annak funkciójának részleges, vagy teljes elpusztítását jelenti. Ennek következménye pedig alulműködő pajzsmirigy (hypothyroidism) lesz, ami pontosan az ellentéte a mostani betegségemnek. Aztán mégis emellett döntöttem, mindenki nagy megelégedésére.
1 megjegyzés:
Kedves Mariann! Nagyon örülök, hogy a pajzsmirigymúködésed beállt, és igy normális életet élhetsz! Az enyém is túlmúködött, de én a kezelések után nem lettem alulműködő,gyakorlatilag évek óta nem vagyok gyógyszeren. Mostanában sok stressz ért, idegesebb is vagyok, s kicsit tartok is tőle, nem visszatért-e újra? Tegnap voltam vérvételen, hamarosan kiderül.
Irtad, hogy nem volt biztositásod a betegséged alatt. Akkor hogy tudtad megoldani a sok orvosi kivizsgálást, kontrollokat? Azt irtad, hogy ez egy másik blog témája lehetne, s ha érdekel valakit, elmeséled! Hát engem nagyon érdekel, és az is, hogy azóta hogy vagy.
Ismeretlenül is üdvözöllek: Erna
Megjegyzés küldése