Az Én Pajzsmirigy Történetem

Diagnózis: Basedow-Graves-Kór

Sajnos 30 éves koromra pajzsmirigy problémákkal kellett küszködnöm. Azt hittem eddig, hogy egszészséges, fiatal emberekkel ilyesmi nem történhet meg, de tévedtem. Szeretném itt elmesélni minden érdeklődőnek, vagy pajzsmirigyes sorstársamnak az én saját történetemet.

Szükségét érzem egy ilyen jellegű írásnak, egész egyszerűen azért, mert amikor gyanakodni kezdtem, helyesebben mondva kiderült, hogy valami baj lehet a pajzymirigyemmel, elkezdtem a netet kutatni információk után, de amit orvosi oldalakon találtam, nem nagyon passzolt össze azokkal amikbe más oldalakon, fórumokon akadtam. Most már, hogy az állapotom stabilizálódott, azt azért nem mondhatom, hogy meggyógyultam, mert ilyen nem létezik, azt hiszem, hogy tudok érdekbeli információt nyújtani másoknak is, és még az is lehetséges, hogy megkímélem önöket néhány álmatlan éjszakától. Az itt olvasottakat kérem ne tekintsék orvosi vagy egyéb szakvéleménynek, csupán a személyes tapasztalataimon alapulnak.

Szóval pajzsmirigy túlműködésem volt becslésem szerint olyan 2-3 évig anélkül, hogy tudomásom lett volna róla. A volt szócska nagyon fontos ebben az esetben, mert hosszas aggodalmaskodás és kórházba járás után mára egészségesnek mondhatom magam. És ezzel a kezelőorvosom is egyet ért szerencsére. Pedig nem az egyszerűbbnek mondott alulműködésem volt, amit hormonpótlással kezelnek. Nem, nekem a ritkább és nehezebben kezelhető túlműködés jutott. Ezért is húztam sokáig, aránylag, az orvoshoz menetelt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kint élek Amerikában, és itt betegbiztosítas nélkül nem lehet orvosi ellátást kapni, vagyis csak nagyon-nagyon drágán. Úgyhogy először is meg kellett találnom az útját annak, hogy normális ellátást kapjak anélkül, hogy teljesen eladósodnék. Higgyék el, nem volt egyszerű. Az körzeti orvosom, akit még ki bírtam fizetni, és aki diagnosztizált a vérvétel eredményeiből, is sajnálóan nézett rám amikor megtudta hogy nincs biztosításom. Hogy hogyan is sikerült a végén ellátáshoz jutnom, az egy másik cikk témája lehetne, de ha valakit mégis érdekel, írjon nekem és szívesen elmondom.

Visszatérve a betegséghez, az egész történetben az az érdekes, hogy a barátnőm anyukája, aki mellesleg ápolónő egy kórházban, hívta fel a figyelmemet arra, hogy talán valami nincs rendben velem. Érdeklődően kérdezte, hogy nem szokott-e a tenyerem izzadni véletlen? Erre én: hát az igazat megvallva szokott, de miből gondolja? Akkor mondta, hogy a nyakamon egy szemmel láthatóan nagy dudor van, ami az abnormális pajzsmirigy működés jele lehet, és ami mellesleg nekem fel sem tűnt addig. Hogy ez hogyan is lehetséges azt nem tudom, de hogy addig nem gyanítottam semmit az biztos. Rettentően megijedtem, de megnyugtatott, hogy valószínűleg semmi komoly, de mindenképpen nézessem meg amilyen hamar csak tudom. Igy utólag belegondolva volt rengeteg tünetem, de akkor még nem tudtam, hogy a pajzsmirigy betegség jelei voltak. Bezzeg attól kezdve egyfolytában azt nézegettem a tükörben, hogy növekszik-e a dudor.

Mondanom sem kell, hogy azonnal rámentem a netre információt keresni. Fel is soroltam itt egy néhány website-ot amit hasznosnak találtam, böngésszék át önök is ha van kedvük.

Az információ amiket ezeken az oldalakon találtam a betegségről annyira ijesztő volt számomra, hogy beletelt egy jó félévbe mire rászántam magam, hogy elmenjek az orvoshoz. Amint korábban említettem, az orvos egyszerűen megvizsgált, vért vett, feltett jónéhány kérdést, és azt mondta valószínűleg igaza van a barátnőm anyukájának, de várjuk meg a vérvétel eredményét a diagnózissal. Pár nap múlva hívott is, és gyászos hangon erősítette meg a gyanúnkat. A pajzsmirigy által termelt T4 (tetrajód-tironin vagy tiroxin) és a T3 (trijód-tironin) hormonok, valamint a TSH (thyroid stimulating hormone = pajzsmirigyserkentő hormon vagy tirotropin) - mely az agyalapi mirigyben (hypophysis) termelődik - értékei tisztán kimutatták az abnormális funkciót.

Az FT3 (szabad T3) 9.5 pg/(normál esetben 2.3 - 4.2) mig az FT4 (szabad T4) értéke 2.77 ng( normál érték 0.7 - 2.0) volt, a TSH pedig 0.012 M (normál érték 0,3-2,5 M)*. Mindez azt jelenti, hogy pajzsmirigytúltengésem van, és ennek kezelése már egy endokrinológus hatáskörébe tartozik, és az orvosom azon nyomban meg is adta egy specialista számát. Mondta azt is hogy ne aggódjak, valoszínűleg egyszerű lesz a kezelés, de el fog húzódni egy jó ideig. Ja, és hogy semmi esetre se halogassam, mert már így is túl sokat vártam.

*www.about.com

Basedow-kór ( Graves' Disease)

Ez is történt. A következő orvos akihez elmentem, még nem a specialista, megnézte a véreredményeimet, meghallgatta szívemet - ami mindig is gyanúsan sokat vert, 110-et percenként ülő helyzetben - és beutalt egy szcintigráfiai vizsgálatra, valamint felírt 10 mg-os Propranolol-t is ami a szívfrekvenciámat volt hivatott lassítani. Egy nappal az ultrahang előtt bevetettek velem egy radioizotópot tartalmazó pirulát, ami elszínezve a pajzsmirigyet lehetővé teszi tényleges méretének megallapítását. Mint utólag kiderült, az enyém 80 grammos volt. A vizsgálat maga fél óráig tartott, és abból állt, hogy mozdulatlanul kellett feküdnöm egy hatalmas gép alatt ami fotókat készített a pajzsmirigyemről 10 percig balra nézve, 10-ig előre, majd 10-ig jobbra. Tehát ez a része is fajdalommentesen zajlott. Nagy megkönnyebbülésemre eddig még nem volt szó sem a rákosság lehetőségéről, amit én persze nyilvánvalónak tartottam magamban. Amilyen szerencsém van...Akkor aztán műtét, kemoterápia, meg persze meg is halhatok. Most már tudom, hogy ez butaság volt, de hát mindig a legrosszabbra gondol az ember amikor ismeretlen betegséggel áll szemben.

A szcintigráfia eredményével aztán végre elmehettem az endokrinológushoz. Amikor újabb izgalmakra okot adó sürgősségi beutalóval végre eljutottam hozzá, rám nézett, közölte, hgy Basedow (Graves)-kór-ban szenvedek, és azt is hozzáfűzte, hogy két lehetséges kezelési módja van. Vagy megpróbal gyógyszerekkel helyreállítani, ami talán sikeres lesz, talán nem, de véleménye szerint az eredményesség csak ideig óráig fog tartani. Aztán meg úgyis a második lehetőséghez kell folyamodni, szóval ő eleve azzal kezdene, de a döntés az én kezemben van. Ezzel magamra hagyott gondolkozni. Műtétről, rákról, halálos kórokról, de még csak szövettani vizsgálatról sem volt eddig szó. Ez eddig jó hír.

Volt még két másik orvos is velem a szobában, jobban mondva gyakorló orvosok voltak, akik látva tanácstalanságomat vigasztalni probáltak. Kérdeztem tőlük mit csinálnának a helyemben, erre mondtak hogy az orvos által javasolt második, de drasztikusabb megoldást választanák. A hezitacióm oka az volt, hogy ez a kezelés pajzsmirigyem, és annak funkciójának részleges, vagy teljes elpusztítását jelenti. Ennek következménye pedig alulműködő pajzsmirigy (hypothyroidism) lesz, ami pontosan az ellentéte a mostani betegségemnek. Aztán mégis emellett döntöttem, mindenki nagy megelégedésére.

Radiojód Kezelés

Néhány nap múlva aztán megjelentem újra azon a helyen ahol az szcintigráfiai vizsgálaton voltam, ezúttal radiojód kezelés céljából. Először is egy nagy halom papírt tettek elém aláírásra. Ezt követően néhány orvos és asszisztens jelenlétében bevetettek velem egy kis tablettát, ami gyanúsan biztonságosan volt becsomagolva, legalábbis mintha valami James Bond film kelléke lett volna. A kis, 100 MICU/GM-mos I 131 tablettát, amiről aztán kiderült, hogy 131-es tömegszámú sugárzó jódot tartalmaz, gyorsan le is nyeltem, aztán jöttek a figyelmeztetések. Ez egy rádioaktív anyag - ez magyarázza a csomagolást - ami körülbelül 5 nap alatt fog kiürülni a szervezetemből. Addig nem használhatok evőeszközöket, tányérokat, poharakat stb. amit más is használ, legyen minden egyszerhasználatos - ez mind nagyon fontos. Nem aludhatok egy ágyban senkivel, de még egy szobában sem, így hát szegény kis férjem leszorult a padlóra. A WC-t legalább kétszer kell lehúznom magam után, és egyáltalán, kerüljem az emberekkel, különösen a gyermekekkel és terhes nőkkel való érintkezést. Ez még nem volt olyan nagy ár a gyógyulásomat tekintve, főleg, hogy ebből fakadóan 5 nap kényszerszabadságot is kaptam. A következő vizitem három hónappal későbbre volt esedékes, amikor is megint vérvétel, majd egy hétre rá a specialistával való találkozás következik majd. Ezzel haza is küldtek gyógyulni. A fájdalmas vizsgálatok és kezelések továbbra is csak az én agyrémeim maradtak.

A Meglepetések: Elhízás, Fáradékonyság, Letargia

Eleinte minden rendben is ment: néhány héten belül eltűnt a nyakamról a dudor, lényegesen lassult a szívverésem (40-et vert percenként), és az általános közérzetemen is érezhető volt a javulás. Aztán úgy a második hónap tájékán jöttek ám a meglepetések. Az elhízas: 55 kilórol fölugrott a súlyom 62-re. Azt tudtam hogy valamennyi súlygyarapodásra számítanom kell, mint az alulműködő pajzsmirigy egyik tünete, de ez azért túl sok volt túl gyorsan. Be is iratkoztam gyorsan fitness terembe, hogy valamit tegyek ez ellen. Legnagyobb meglepetésemre a futás, amivel azelőtt is probálkoztam, nem fullasztott ki teljesen. Simán bírtam levegőt venni meg akkor is ha maximum tempóban futottam. A radioaktív kezelés előtt is probálkoztam futással, mindig is aktív életet éltem, de korábban valahogy mindig meg kellett állnom légszomj és rettentően magas pulzusszám miatt. A futógépekbe épített pulzusmérő segítségével ellenőrizhettem ahgy minden egyes futás alkalmával 200 fölé ment, gyakran a 210-et is elérte, amikor a maximum pulzus 190 lehet (220-életkor 30=190). De hát mit tudtam én akkor...Most már soha nem megy 180 fölé a pulzusom, pedig sokkal gyorsabban és többet futok.

Szóval a súlygyarapodas gyakori fitness foglalkozásokra és kemény edzésekre kényszerített, de a tudat, hogy birok futni és egyáltalán sportolni anélkul, hogy az ájulás környékezne, egészen felvillanyozott. Olyan rohamosan fejlődtem, hogy el is határoztam, lefutom a maratont. Itt New York-ban minden év novemberében van a maratoni futóverseny, és ezt látva, a megújult egészségem tudatában, elhatároztam, hogy én is lefutom jövőre. Ez volt 2006 őszén, a rákövetkező januárban, tehát 3 hónap alatt, egy internetes edzéstervet követve, már a fel maratoni távnál tartottam, ami több mint 21 km. Igaz hogy két órába tellett, de sikerült a felet megcsinálnom. Még azért hátra van a teljes távra való felkészülés, de ezelőtt meg a fele is lehetetlennek tűnt.

A sok edzés és futás azonban sajnos nem segített a súlyom visszaállításában, igaz hogy az erőnlétem és állóképességem sokat javult, de még azóta is 60 kiló vagyok. Viszont megszűnt az állandó izzadásom, a szívzörejem, az állandó idegesség és türelmetlenség érzet, az irritáltság, és sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb vagyok.

Hypothyroidism - Pajzsmirigy Alulműködés

Amint említettem, a radioaktív kezelés után úgy két hónappal teljesen eltűnt a nyakamról a dudor. Ez is azt mutatta, hogy a kezelés sikeres volt. De amire nem számítottam, az az állandó fáradtság érzet volt. Ugye a radioaktív kezelés hatására a pajzsmirigy funkciója teljesen leállt, tehát most alulműködési tünetekkel kellett számolnom, aminek egyik jele volt a súlygyarapodás is. Sajnos ezzel együtt járt meg az állandó letargikus érzés, de a legrosszabb volt a folytonos álmosság. Mivel esténként dolgoztam, reggel 10-ig aludtam, aztán ébredés után 1-2 órával már vissza is kellett feküdnöm aludni, mert ragadtak le a szemeim, majd délután 2 körül újra ágyba kívánkoztam. Egyszerűen nem bírtam ébren maradni. Mindig úgy néztem ki mint aki másnapos, a szemeim karikásak voltak, az arcom fel volt puffadva, és nem bírtam összpontosítani. A körülöttem levők egyfolytában kérdezgették, hogy fáradt vagyok-e. Nem aludtál, bulizni voltál? - meg hasonlókat. A végén már nem bírtam tovább és kifakadtam, hogy hagyjanak engem békében, nem jószántamból nézek ki úgy mint a mosott rongy, és akár hiszik akár nem, pont olyan rosszul is érzem magam, mint amilyen rosszul kinézek. Erre többet nem zaklattak.

Végre letelt a három hónap, és mehettem vissza az orvoshoz. A specialista akinél korébban voltam el lett küldve a kórházból, mert sok beteg panaszkodott rá, hogy kiállhatatlanul viselkedett velük, annak ellenére hogy tényleg jó szakember. Az általános orvosom megnyugtatott, hogy innen már ő is tudja a további kezelésemet irányítani. A vérvétel eredménye igazolta a feltevésünket újra, a pajzsmirigyem nem termel szinte semmi T3-at és T4-et, ezért az életem végéig tartó ezen hormonokat pótló kezelés innentől ünnepélyesen kezdetet veheti. Ez lehet, hogy egy kicsit súlyosan hangzik, talán sokaknak nem egyszerű ezt pszichésen feldolgozni, de higgyék el, ez nagyon kicsi áldozat az egészség érdekében. Egy kis darab zöld gyógyszer, és minden úgy működik mintha mi sem történt volna.

A Csodálatos Synthroid

Az első próbálkozásra 25 mcg Synthroid-ot (ami egy fajta Levothyroxine)írt fel a doktornő, és elmagyarázta, sőt meg a nagy medicina könyvében is megmutatta, hogy hogyan is néz ki a tabletta, mert innentől kezdve csakis ezt az egy márkát szedhetem. Nagyon fontos hogy ezt betartsam, és betartassam a gyógyszerészekkel és orvosokkal is, ha netalántán valamelyikőjük nem figyelne oda amikor felírja vagy kiadja. Meg szerencse, hogy ezt a lelkemre kötötte, mert pont egy hónappal ezelőtt a gyógyszertárban másik márkájú Synthroid-ot akartak nekem ideadni, hosszúkás formájút a megszokott kerek helyett. Szaladtam is vissza, hogy tévedés történt, amit azonnal korrigáltak is. Én ezzel nem viccelek, nem akarom megint azt a letargikus vagy éppen izzadós érzést visszahozni amit egyszer már elkönyveltem és lezártam mint múlt egy kellemetlen epizodját.

A 25-ös itt a legkisebb adag, amit felírnak első próbálkozásra, merthogy próbáljak a legkisebb hatásos mennyiséget eltalálni, és ez az adag minden páciensnél más és más lehet. Egy hónap múlva megint vérvétel és vizit. Lehet hogy csak bebeszéltem magamnak, de szinte 3-4 nap alatt jobban reztem magam. Már nem akartam egyfolytában aludni, éber voltam és nem sírtam el magam minden percben az önsajnálattól. Egyszóval a közérzetem hatalmas fordulatot vett, pozitív irányban. Úgy gondoltam, hogy végre meggyógyultam, már csak le kellene fogyni, és akkor minden olyan lenne, mint 3 évvel ezelőtt volt, mielőtt a problémáim elkezdődtek. Igaz, még ma sem tudom pontosan, hogy mikor is kezdődött a pajzsmirigy túltengésem, csak régi fényképeken a nyakamon lévő dudort vizsgálgatva próbalok találgatni. Mindenesetre az biztos, hogy legalább 3-4 évig szenvedhettem pajzsmirigy túlműködésben anélkül, hogy fogalmam lett volna róla.

Meggyógyultam

A következő vérvétel sajnos még nem igazolta a korai örömömet, mert a FT3 és FT4 értékeim meg sehol sem voltak az ideálistól. Tehát megemeltek a gyógyszeradagomat 75 mcg-mosra, gondolván, hogy ez majd helyre állít mindent. Kérdeztem is az orvost, hogy nem lesz ez egy kicsit túl sok, de megnyugtatott, hogy nem. Gondoltam jól van, ő az orvos, nyilván tudja hogy mit csinál. Szerencsémre tudta. A három hónap múlva esedékes következő vérvétel őt igazolta. Minden szám és adat tökéletes, azt mutatja amit kell. Alleluja!!! Vége a tortúrának. Gyógyultnak tartom magam, nem egészségesnek, mert akkor nem kellene élethosszan tartó gyógyszeres kezelésben részt vennem, de mindenképpen egészségesnek érzem magam, jobban mint bármikor máskor ameddig csak vissza tudok emlékezni. Azóta is rendszeresen futok, a pulzusom mindig a normális határokon belül van, szinte alig izzadok, a kezem már nem remeg, nem vagyok türelmetlen, sem könnyen felbosszantható. Egyszóval jobban vagyok mint valaha.

Tanulság

És én még azt hittem, kis tudatlan, hogy majd felvágják a nyakam, megműtenek, de a tűvel történő szövettani vizsgálat a legkevesebb, meg hát persze biztos rákos is vagyok. Ezzel szemben szinte minimális volt minden orvosi beavatkozás, tűt csak a vérvételkor látok, amire azóta is járnom kell három havonta, de azonkívül minden más fájdalom mentesen zajlott. A fórumokat és más website-okat olvasva mindenre számítottam csak erre nem. Úgyhogy mindenkinek azt tanácsolom, hogy bátran menjen orvoshoz, nézesse meg a pajzsmirigyét egy egyszerű vérvétellel, és aztán ne halogassa, hagyja hogy az orvosok meggyógyítsák. Ígérem, nem fog fájni!